Elég lesz-e a maximum?

A Fradi futballistái ebben az augusztusban két esélyt biztosan kapnak a Sorstól a második vagy a harmadik számú európai kupasorozat főtáblájának eléréséhez. A rájátszás lehetséges párosításainak ismeretében ezen cél megvalósításához könnyebb és biztonságosabb útként éppen a következő ellenfelünk, a Górnik Zabrze kiejtése számít, így az aktuális lengyel kupagyőztessel és az Ekstraklasa legutóbbi szezonjának ezüstérmesével szembeni párharcunk talán az év egyik legfontosabb két mérkőzésévé válik kedvenceim számára.

"Ma újra győzni kell..." - ennek megfelelően harsant fel kívánságunk a Táborból a játékosok bevonulásakor. Bár a nézőtéren a közel negyven fokos hőség és talán a Real Madrid elleni szombati barátságos meccsünk miatt a létszámunk tizenkétezerre csappant a múlt heti nagyobb tömeghez képest, a lelátón mégsem fulladhatott unalomba az élet, hiszen a vendégek szurkolói nemcsak megtöltötték a részükre kijelölt szektort, hanem egyszerű, főleg a klubjuk nevét ismételgető rigmusaikkal még a B-Középben is hallható módon buzdították az övéiket. Ehhez persze nemcsak a lengyelek fanatizmusa, hanem az is hozzájárult, hogy a közönség a mieinktől nem láthatott sziporkázó teljesítményt. Noha a Fradi némi mezőnyfölényt, Lenny Joseph révén pedig kisebb helyzetet is kialakított, az első félidőben a Górnik Zabrze jól megszervezett védelmét nem igazán tudta feltörni, így a mérkőzésre velem tartó volt évfolyamtársam teljes joggal határozta meg 50-50%-ban a kedvenceim és a "bányászok" továbbjutásának esélyét. Ezzel még akkor is egyetértettem, ha a játékrész hajrájában a vendégek előtt villámgyors szélső középpályásaik főszereplésével adódtak veszélyes lehetőségek, melyek szerintem a mieink számára nem éppen a legkellemesebb emlékeket felidéző Viktoria Plzen stílusára emlékeztettek. Tehát nemcsak a forróság hatására, hanem vélhetően azért is tartottunk a futballistáknál több "ivószünetet" a Táborban, mert a Fradi-támadások átütő erejének hiánya a lelkesedésünkre alaposan rányomta a bélyegét.

A második félidőt aztán a kedvenceim bátrabb felfogásban kezdték, amely kisvártatva helyzetekben nyilvánult meg. Mivel a lengyelek Lenny Joseph-re folyamatosan figyeltek, ezen a téren csapattársai vették át a stafétát: Yusuf Bamidele beadását követően Mariano Gomez fejesét még hárította a Górnik Zabrze kapusa, hamarosan azonban ő is tehetetlen volt, amikor a "bányászok" szélről érkező ívelésre számító védői üresen hagyták a második hullámban érkező Corbu Máriuszt, aki a kiválóan játszó Cadu-tól kapott labdát szinte zavartalanul zúdította a vendégek hálójába. A B-Közép szinte megőrült a mieink előtte lévő kapuba esett vezető góljától, elemi erővel szólt a Ferencvárost némi lalázással vegyítő dalunk, a néhány nappal korábban visszatérő Nagy Ádámot becserélésekor pedig még az oldalt helyet foglaló drukkereink részéről is éljenzés fogadta. Bár a meccsre ugyancsak kilátogató barátom a középpályásunkat üdvözlő üzenetet várt volna a Tábortól, a játékost azért enélkül is messze nagyobb ováció kísérte, mint azt az esetet, amikor a mérkőzés közben a stadionunk tetején hirtelen elsötétülő világítás fél óra elteltével újra működésbe lépett (kedvenceim le sem tagadhatják, hogy a történelem során már megint a hatalommal szembeni ellenállást testesítik meg, elvégre nemzetközi kupamérkőzéseinket a - hivatalosan az MLSZ által előírt - haszontalan, a futballisták és a nézők egészségére egyaránt kártékony energiatakarékossági intézkedések dacára nem a tűző napon, még embertelenebb melegben, hanem villanyfénynél rendezhetjük meg). De örömünket az sem árnyékolta be, hogy Corbu a szakvezetés részéről a hajrára beküldött Daniel Arzani által teremtett lehetőségéből sem tudta kettőre növelni a mieink előnyét - pláne, mert ebben a meccsben aligha volt több az 1-0-ás győzelmünknél, ugyanis az utolsó percekben a lengyelek kétszer is alig céloztak mellé, a harmadik kísérletük alkalmából pedig Dibusz Dénes védése kellett a számunkra kedvező eredmény megtartása érdekében.

A Fradi ezáltal kihozta a maximumot ebből az estéből, az viszont jó kérdés, hogy ez a teljesítmény végül elegendő lesz-e a kedvenceim (legalább) Konferencia Liga-alapszakaszbeli szereplésének bebiztosításához - mindenesetre a B-Középből egy hangos "Mindent bele!"-felszólítással bocsátottuk el a mieinket a jövő csütörtöki visszavágóra. Emellett a vezérszurkolónk azt is kérte a Fraditól, hogy az ezen a mérkőzésen nyújtott produkciót immár a hazai bajnokságban is szeretné viszontlátni - a felvetéssel nem vitatkoznék, hiszen jelenleg elég csúnyán néz ki az NB I tabellája, azonban ezen a téren talán nem ártana némi türelmet adni a csapatnak, mert az ellenfeleink kilétéből fakadó nehéz európai kupamenetelés nyilvánvalóan próbára teszi a korábbi években megszokottnál szűkebb (egyben gyengébb) játékoskeretünket...