Továbbra is erőn felül

Az idei nyár jórészt aggodalommal indult a Fradi szurkolói számára, hiszen a világbajnokság árnyékában folyamatosan olvashattuk a híreket a mieink játékoskeretének gyengüléséről. Miközben alapembernek számító futballisták, valamint az előző szakvezetés egyaránt távoztak, melyhez képest az érkezők oldalán Borbély Balázs vezetőedző és stábja mellett erősítésként értékelhető neveket szinte egyáltalán nem sorolhattunk fel, így sokan tehettük fel azt a kérdést, hogy ezek a változások mennyiben nyomják rá bélyegüket a kedvenceink teljesítményére - pláne a nemzetközi porondon, ahol a csapatunk ezúttal az elmúlt években megszokotthoz képest nehezebb pályát kényszerül bejárni a kupaősz elérése érdekében.

Emiatt a Fradi már július elején a szerb ezüstérmessel mérhette össze erejét, mely párharc sikerének köszönhetően a sorsolás szeszélye a holland negyedik helyezett Twente-t sodorta a mieink útjába az Európa Liga selejtezőjének második fordulójában. Noha ebben a hónapban vettem ki a szabadságomat, melynek nagy részét szokásos módon a Balaton partján töltöttem, a hollandokkal szembeni mérkőzésünk hazai visszavágóján - a megjelenésemhez szükséges utazással járó fáradalmak dacára - mégiscsak tiszteletemet tettem az Üllői úton. Mivel a kedvenceim az első meccsen némi meglepetésre egy gólos előnyt harcoltak ki a Twente otthonában, a Fradi-drukkerek többsége még a nehéz ellenfél ismeretében is lelkesedéssel és optimizmussal várta az összecsapást. Ennek megfelelően a nagy hőségben is tizenhétezres közönség köszöntötte a csapatokat a kezdés alkalmából, a B-közép pedig elemi erővel adta meg a mieink számára az ukázt a "Nem lehet más a cél..."-kezdetű rigmus segítségével. Ezután is elsöprő intenzitással szóltak a dalok a Táborból, pedig az első húsz perc jobbára eseménytelenül, a hollandok meddő mezőnyfölényével telt, majd a hangulatunk a tetőfokára hágott, amikor Zachariassen addig cselezgetett a vendégek tizenhatosán belül, amíg a Twente egyik védője látványosan felvágta - az ezért megítélt egyértelmű büntetőt Toon Raemaekers magabiztosan értékesítette, így a félidőt kettéosztó ivószünetben alappal reménykedhettünk kedvenceink továbbjutásában, hiszen az ellenfél addig túl sok extrát nem mutatott be. A fordulat fél óra elteltével állt be, amikor belga középpályásunk, Philippe Rommens középvonalnál elkövetett szabálytalanságát percekig tartó videózást követően a bíró piros lappal honorálta. Ez felkorbácsolta az indulatokat a lelátón, az ukrán játékvezetői hármas bizony megkapta a magáét a nézőtérről, ahogy a hollandok néhány, a spori befolyásolása érdekében teátrálisan reklamáló és minden egyes fault után csaknem a saját halálát szimuláló futballistája is (ennek folytán utóbbiaknak sört biztosan nem kellett volna kérniük a büfében). Eleinte a B-középben a "Sok faszszopó"-örökbecsűt vettük elő a látottak iránti nemtetszésünk kifejezése céljából, de hamarosan az oldallelátóval közösen skandáltuk a "Fuck you Twente, fuck you"-rigmust, aztán együtt okoztunk egyre többször elementáris füttykoncertet, amikor a vendégek az emberelőnyük birtokában egyre aktívabban próbálták a Fradi térfelén szövögetni támadásaikat. A magyar női vízilabda-válogatott éppen a hollandok ellen lejátszott mérkőzéséhez, vagy a mieink Trabzonspor-ral szembeni meccséhez emlékeztető légkör azonban szemmel láthatóan megzavarta a Twente-t, akik - talán ennek hatására - az első negyvenöt percben igazán nagy helyzetet nem is alakítottak ki.

Persze hátra volt még egy félidő, ezért kedvenceink létszámhátrányából és a vendégek erejéből kifolyólag nem dőlhettünk hátra a nézőtéren, nem véletlenül jegyezte meg a mérkőzésre velem tartó korábbi évfolyamtársam, hogy ráfizethetünk arra, ha a Fradi túlzottan magára húzza az ellenfelét. Ehhez képest kisvártatva már 2-0 állt az eredményjelzőn, hiszen Lenny Joseph a vendégek két védőjét is megbolondította cseleivel, szólója végén pedig kissé félresikerült lövésével a hollandok kapusát is átverte, így a labda akadálytalanul gurulhatott át a gólvonalon. A második találatunk ismételten hatalmas örömet okozott a nézőtér hazai oldalán, a Twente szurkolóit leszámítva ekkor már az egész stadion ugrált a "Mi vagyunk a Ferencváros"-örökbecsűre, ráadásul a delíriumunkat az sem mérsékelte, hogy az ellenfél előtt idővel egyre több lehetőség adódott, Dibusz Dénes viszont sokáig résen volt, így a mieink tarthatták az összesítésben három találatnyi előnyüket. A nyolcvanadik perc környékén azonban a vendégek a foci vb-n a hollandok színeiben pályára lépett Weghorst fejese révén szépítettek, majd a Twente nemsokára egy újabb fejesgóllal egyenlített, így a hajrában tulajdonképpen egy új meccs kezdődött, hiszen az ellenfél egy találatra került a hosszabbítástól. A kezdeti döbbenetet követően a lelátó tizenkettedik emberként sietett kedvenceim segítségére: a Tábor az oldalt helyet foglalókkal közösen skandálta a "Harcoljatok"-rigmust és rendezett újra fülsiketítő füttykoncertet a Twente támadásai alatt. Az általunk teremtett elképesztő hangulat célt ért, a vendégek a hátralévő percekben érdemben már nem tudták veszélyeztetni a Fradi kapuját, miközben a mieink kialakítottak még egy helyzetet, melyet Zachariassen ugyan elhibázott - a hazai közönség viszont ezt cseppet sem bánta, mivel a végén kedvenceink jutottak 4-3-as összesítéssel az EL-selejtező következő körébe.

Ennek megfelelően a lefújás után hosszú percekig ünnepeltük csapatunkat, melyet a Fradi azért is érdemelt meg, mert nem mostanában búcsúztattunk a hollandokhoz hasonló tudású ellenfelet egy egyenes kieséses párosításban - ráadásul ezen fegyvertényt a mieink a távozásuk miatt immár hiányzó korábbi kulcsjátékosaink nélkül érték el egy számomra - a ritkaságszámba menő egész stadionos szurkolásunknak köszönhetően - maradandó élményt okozó mérkőzésen. Ezzel tehát folytatódott a már évek óta megszokott, a papírformát saját javunkra borító szereplésünk a nemzetközi porondon, nem véletlenül jegyezte meg a meccs zárásaként a kápó kedvenceink felé azt, hogy az ezen az estén bemutatott küzdést szeretné mindig látni tőlük. Erre rövid távon azért van szükségünk, mert a főtáblás szerepléshez a Fradinak legalább egy fordulót még sikerrel kell abszolválnia. A Twente-vel szemben mutatott teljesítményünk azonban még akkor is a bizakodásunkra adhat okot, ha a mieink a következő párharc során némileg más erényeket kényszerülhetnek csillogtatni a továbbjutás érdekében.