Továbbra is harcban

Az idei évben áprilisban érkezik el az igazság pillanata a Fradi számára: a sorsolásunk szeszélye, valamint kedvenceim győriekkel fej-fej mellett vívott küzdelme folytán a tavasz közepén mutatott teljesítmény döntheti el azt, hogy a mieink megszerzik-e a sorozatban nyolcadik bajnoki címüket, illetve újra harcba szállhatnak-e a Magyar Kupa-sikerért. Az ezen kérdések sorsát eldöntő mérkőzések természetesen nagyon komolyan foglalkoztatnak engem is, így ha az előző pénteken meg is gátolt egy kisebb, sajnálatos módon a mosdó közelségét igénylő megbetegedés a kedvenceim meccsére történő kijutásban, a kigyógyulásomat követően viszont már nem volt számomra apelláta, így az Európa Liga-negyeddöntőnk miatt erre a keddre halasztott Ferencváros-Puskás Akadémia találkozót hétezer szurkolótársammal együtt már a helyszínen izgulhattam végig.

"Ma újra győzni kell" - fogalmaztuk meg a játékosok kivonulásakor az elvárásunkat a mieink felé a Táborból, hiszen kedvenceim csak akkor vehették vissza az első helyet a tabellán az ETO-tól, amennyiben a három pontot bezsebeljük. Mivel a két csapat "aranycsatájára" már rögtön vasárnap sor kerül, a Fradi futballistáinak nem is énekelhettünk volna mást annak érdekében, hogy minél jobban átérezzék a felcsútiak elleni mérkőzés súlyát. Persze a Fejér vármegyeiek sem hagyták magukat, és ezúttal is alaposan megszervezték a védekezésüket, olyannyira, hogy a félidő első felében a mieink nem igazán találtak rést a kék-sárga pajzson. A mieink támadójátékához hasonlóan a lelátó rigmusai is sokáig erőtlenül muzsikáltak, bár ehhez véleményem szerint nemcsak a kedvenceim visszafogott teljesítménye, hanem a két nappal ezelőtti országgyűlési választás eredménye is hozzájárult, ugyanis gyaníthatóan minden jelenlévő gondolataiban - pártállástól függetlenül - megfordulhatott az, hogy ezek után mi lesz szeretett klubunkkal. Noha a blogom nem a politikáról szól, ezen alapvetésemen pedig a későbbiekben sem kívánok változtatni, annyit mindenesetre hozzátennék, hogy a jelek szerint hazánk sorsáért nemsokára többet aggódhatunk majd, mint a Fradi jövőjével kapcsolatosan... :( A kissé nyomasztóvá vált légkör aztán oldódott, amikor a mieink rögzített helyzetekből veszélyeztették a vendégek kapuját, előbb egy szabadrúgásunkat követően a Puskás Akadémia egyik védője a gólvonalról tisztázott, aztán egy szöglet után a hórihorgas Toon Raemaekers fejese hiába jutott túl minden felcsúti játékoson, a felső léc azonban megóvta a Fejér vármegyeieket a vezető gólunktól. A belga bekk kisvártatva távolról is pontosan tüzelt, melyet Szappanos bravúrral hárított, egy kontránál ugyanakkor ő hibázott, melyet kihasználva Lukács Dániel tulajdonképpen az ellenfél első épkézláb lehetőségéből rögtön megrezgette kedvenceim hálóját. A vendégek vezetése eleinte sokkolt bennünket a nézőtéren, de a mieink hála Istennek nem jöttek zavarba a bekapott góltól, mert a következő támadásunk alkalmából a Puskás Akadémia kapusa egy fejesünket Lenny Joseph elé ütötte, akinek testéről a hálóba vágódott a labda. Percekig tartó videózás kezdődött, melynek végén a spori szerencsére érvényesnek ítélte meg a kedvenceim találatát. Az egyenlítés igencsak felpezsdítette a hangulatunkat a nézőtéren, egyre nagyobbat szóltak a dalok, ráadásul a Ferencváros sem állt le, a hosszabbításban egy bal oldalról érkező pontos passz Gavriel Kanikovszki-t találta meg, aki a tizenhatos vonaláról védhetetlenül zúdította a játékszert a felcsútiak kapujába - noha a mieink produkciója nem okozott osztatlan örömet a B-középben, a három perc alatt bemutatott fordítás azonban érezhetően megnyugtatta a lelkivilágunkat...

...amely mintha átragadt volna a kedvenceimre is, akik a teljes második félidőben ugyanazt az ötlettelen támadójátékot folytatták, mint a Fejér vármegyeiek gólját megelőzően. A kék-sárgák hálóőrét a hátralévő negyvenöt percben szinte meg sem dolgoztattuk - mindent elárul, hogy a mögöttem helyet foglaló drukkertársaim már egy pontatlan távoli lövéséért is dicsérték Joseph-et, aki máskor a hasonló, ügyetlennek tűnő kísérleteiért kap azért hideget-meleget a lelátóról. A Táborban persze a végéig folyamatosan toltuk a rigmusokat, az általam az utolsó EL-meccsünkön felfedezett új dallam szövegei között átvezető ollézás közben már ugráltunk is, hogy elviseljük a sötétedést követően egyre hűvösebbre forduló hőmérsékletet vagy az ellenfél változó gyakorisággal kidolgozott lehetőségeit. Ezek ziccerként aligha voltak nevezhetők, ettől függetlenül a vendégfutballisták Dibusz Dénest is többször védésre kényszerítették - ugyanakkor a 2-1-es előnyünk megtartását végül sem a felcsúti helyzetek, sem pedig a Puskás Akadémia olykor brutalitás határait súroló szabálytalanságai nem akadályozhatták meg.

Ezáltal a mieink három ponttal gyarapodtak és listavezetőként várhatják a Győrrel szembeni szuperrangadót. Mivel az NB I hátralévő három fordulójában az ETO sorsolása könnyebbnek ígérkezik, kedvenceimre kifejezetten nehéz feladat fog hárulni, mert egy Fradi-döntetlen vagy -vereség a Rába-partiakat tenné a bajnoki cím első számú várományosává, pláne, hogy a mieink játéka még a győriekhez viszonyítottan is bőven hagy kivánnivalót maga után. Egyelőre gondoljunk arra, hogy azon mérkőzésen bármi megtörténhet, tehát amennyiben a kedvenceim minden labdarúgója hozza a tőle elvárható teljesítményt, a szempontunkból akár még kedvezően is elsülhet ez az elsőre erős kihívással felérő szituáció...