Tavaszi gólzápor

Annak ellenére, hogy az idei bejegyzéseim eddig kivétel nélkül Fradi-meccsekről szóltak, továbbra sem feledkezem el a magyar foci alacsonyabb osztályairól. Mivel egyre kevésbé kell rétegesen öltözni, hála az áprilisnak megfelelő időjárásnak, szívesebben töltöm ilyen programmal a szabadidőmet, ezen a vasárnap délutánon például a lakóhelyemhez közeli Csömörre sétáltam át, ahol ráadásul pikáns párosításra került sor: szomszédvárak rangadóját rendezték.

A hazai csapat a Pest megyei másodosztály Északi csoportjának élmezőnyében szerepel, ellenfelük pedig a sereghajtó Kistarcsa együttese volt. Néhány perccel a kezdő sípszó előtt érkeztem meg a csömöri sportcsarnok mögött található futballpályára, ahol az ötszáz forintos belépőjegy megvásárlását követően szívderítő látvány fogadott: a helyi sporttelep tele van élettel, és nemcsak azért, mert ott az ötödosztályhoz szokatlan módon ülőhelyes lelátó, büfé, eredményjelző, vagy a mérkőzést nemes egyszerűséggel derbiként felkonferáló műsorközlő található, hanem rangadóhoz méltó módon - ezen a szinten - az átlagosnál több, nagyjából hetven-nyolcvan szurkoló jött össze, akik között rendkívül sokan nálam is fiatalabbak voltak (arról nem is beszélve, hogy bizony szemrevaló lányok is akadtak a lelátón). Kifejezetten örömtelinek tartom, hogy itthon a labdarúgás nemcsak a Fradi-pályán vagy a magyar válogatott esetében, hanem egy nagyközségben is lehet társasági esemény akár a korombelieknek, vagy fiatalabbaknak is.

A csömöri szurkolók - akik közül a vendégdrukkerek az őszi meccsen állítólag a hangulatért felelős "B-közepet" hiányolták - már a találkozó elején örülhettek, a hazai csapat ugyanis kifejezetten lendületesen kezdett, és eleinte a középpálya bal oldalán veszélyeztette a kistarcsai védelmet. Már az első percben egy középre passzolt labdából a sárga-kék mezesek kapufát értek el, azonban néhány pillanattal később már nem volt apelláta: egy bal oldalról visszagurított labdát a csömöriek játékosa tizenkét-tizenhárom méter távolságról, nagy erővel helyezte a jobb felső sarokba. A vendégek láthatóan megzavarodtak a bekapott góltól, amelynek jele volt, hogy hamarosan ismét egy hazai kapufát jegyezhettünk fel. A kistarcsaiak ezután kissé kijöttek a szorításból, előbb szögletből, majd egy ügyes passzolgatás végén is helyzetbe kerültek, találatot azonban az első negyedóra végén ismét a Csömör ért el, ezúttal egy bal oldalról beérkező labdát a büntetőterületen kívülről helyezte egy hazai játékos a vendégkapu jobb felső sarkába. 2-0 után is tovább támadtak a sárga-kék mezesek, bár a kistarcsaiak ekkor kissé masszívabbnak tűntek. A félidő végén aztán komikus jelenetsor végén szerezték meg a harmadik gólt a csömöriek, egy középre bejátszott, és közvetlen közelről kapura tett labdát a kistarcsai kapus ugyan még bravúrral ütött ki a mezőnybe, a játékszer azonban saját csapattársára pattant, akiről az védhetetlenül zúdult a hálóba. "Nagyon gatya a védelmünk" - jegyezték meg az alattam két sorral helyet foglaló vendégszurkolók, akik a szünetben épp kapusukba próbáltak lelket önteni, a fiatal hálóőr ugyanis arra panaszkodott, hogy a kipattanó labdáknál már a saját játékostársaira sem számíthat. Hálátlan szerepkör volt az övé ezen a mérkőzésen, annyi bizonyos...

A kistarcsai edző a partvonalról időnként látványos kifakadással, a káromkodást sem nélkülözve próbálta felrázni csapatát, amely a második félidő elején eredményre is vezetett, a középpálya bal oldalán meginduló játékosuk gyakorlatilag a teljes hazai védelmet lerázta magáról, majd a csömöri kapus mellett gurított a hálóba. A szépítés meghozta a vendégek kedvét, akik a széleken kísérleteztek, bár a hazaiaktól mindig akadt egy gyorsabban visszafutó ember, aki megállította a támadásokat. A csömöriek erejéből kontrákra is futotta, a hatvanadik perc környékén már 4-1 volt az állás, egy létszámfölényes helyzet végén egy hazai támadó közvetlen közelről passzolta a kapuba a labdát, a kistarcsai hálóőr már nem tehetett semmit. Ezután futószalagon jöttek a sárga-kék helyzetek, azonban legalább három-négy alkalommal ordító helyzetben szállt a kapu fölé vagy mellé a labda, a mellettem ülő lányok joggal értetlenkedtek, hogyan maradt ki ennyi, kiváló lehetőség. A vendégek megkísérelték ugyan a lehetetlent, még egy ötvenéves forma játékost is bevetettek csatárként a felzárkózás érdekében, gólt azonban ismét a Csömör ért el, mely után az ünneplés igazán egyedire sikerült: a betaláló támadó a büféből örömükben a partvonalhoz futó szurkolók söréből kortyolhatott egyet "prémium" gyanánt. A bíró ezt a megoldást sárga lappal honorálta, amely zúgolódást váltott ki a hazai közönségből, bizony akadt, aki tüntetőleg megjegyezte, hogy ő bizony nem iszik a spori egészségére, felettünk, a kakasülőn pedig volt, akinek éppen Kassai Viktor rosszabb napjai jutottak eszébe az esetről (ha már az előző nap az NB I-ben rendezett Paks-Felcsút bajnokin ismételten főszerepbe került...). Ezekért a pillanatokért mindenesetre megéri mennyei megyeire járni. :)

A vége 5-1 lett, amely egy rangadóhoz képest, a csapatok tabellán elfoglalt helyét figyelembe véve is nagy különbség, a játék képe alapján azonban inkább hízelgő a kistarcsaiakra nézve, akik bizony egy osztállyal gyengébbeknek bizonyultak ellenfelüknél. Ám ha nem is láthattam kiélezett összecsapást, a Csömör meccsének felfedeztem egy olyan, sajátos hangulatát, amiért még a későbbiekben is érdemes lesz kilátogatnom (egyben ajánlom másoknak is, hogy azt megismerjék).