Tartalékosan is magabiztosan

Az idei nyár utolsó hónapjába lépve az új szezon első hazai NB I-es mérkőzése is megérkezett a Fradi számára, amely még a nemzetközi kupaszereplés árnyékában is kiemelt jelentőséggel bírt, ugyanis kedvenc csapatom bajnoki reményeihez létfontosságú, hogy riválisaink már kezdésként ne harcoljanak ki idejekorán tekintélyes előnyt velünk szemben a tabellán. Ennek megfelelően ezen a kellemes szombat estén nyolcezren tehettük fel azt a kérdést az Üllői úti stadionban, hogy ha már a mieink sajnos pontot veszítettek az elmúlt fordulóban, a zsúfolt menetrend tükrében lehetett volna-e kényelmesebb ellenfelünk a javításra a másodosztályból frissen feljutott Kazincbarcikánál?

Pláne, mert a borsodiak - újonctól némileg szokatlan módon - nem erősödtek a holtidényben, hiszen a korábbi edzőjük és kulcsjátékosaik is távoztak, helyüket pedig nem feltétlenül minőségibbként tűnő cserékkel töltötték be. Alábecsülnünk persze nem volt szabad a sárga-kékeket, mivel a Ludogorec-cel szembeni BL-párharc hatására kedvenceim alaposan felforgatott, kulcsembereink sorát nélkülöző kezdő tizeneggyel léptek pályára, így többek között újra láthattuk a Fradiban a tavasszal kölcsönadott Botka Endrét vagy Gruber Zsombort, de mellettük számos friss, a szurkolók által egyelőre (?) alig ismert szerzeményünket - így például Cadu-t, Raemaekers-t vagy Nagy Barnabást - is bevetette a szakmai stáb. Az összeállításunk ezáltal hagyhatott némi kételyt bennünk a sikerünket illetően, mindenesetre a Táborból stílszerűen az "Éreztétek-e már ezt a gyönyörű érzést?" - kezdetű rigmus harsant fel elsőként, melynek a "csak a szombatra vársz"-sorát a héten szerződtetett Gavriel Kanikovszki nemcsak ortodox zsidó hite miatt vehette magára, hanem azért is, mert egy pontosan helyezett lövéssel szinte azonnal bevette a Kazincbarcika kapuját. Izraeli labdarúgónkat tehát minden ellenkező híreszteléssel szemben mégsem zavarja túlzott mértékben az, hogy a hét utolsó előtti napján is szükséges futballoznia, középpályásunk pazar bemutatkozásához azonban kellett az őt remek helyzetbe hozó Gruber Zsombor megelőzően bemutatott cselsorozata, majd remek passza is. A fiatal magyar támadónkon nagyon látszott, hogy bizonyítani szeretne saját magának, illetve vezetőedzőnknek, így a továbbiakban is főszerepben maradt: előbb egy veszélyes helyzettel jelentkezett, majd egy jobb oldali beadását varázsolta Varga Barnabás fejére, aki abból közvetlen közelről szerzett gólt. Mivel a borsodiak a két-három ütem késéssel a mieinkkel szemben elkövetett szabálytalanságokon kívül eleinte nem sok mindent tudott felmutatni, fél óra után joggal érezhettük azt, hogy a Fradi győzelmét semmi sem veszélyeztetheti. A hajrában aztán a sárga-kékek távolról lőttek egy bődületes kapufát, amely azért felélénkítette az addig mérsékelt színvonalú buzdításunk hangerejét a kapu mögötti szektorokban. Igaz, a hangulatunkat tovább fokozta volna egy újabb találat a kedvenceinktől, csapatunk ugyanakkor nem élt a közvetlenül a szünet előtt Zachariassen jóvoltából adódott lehetőségével.

A második félidő a mieink hajmeresztő hibájával indult, ugyanis Dibusz Dénes a legutóbbi válogatott meccsünkhöz hasonlóan a büntetőterületen belül adta el a labdát az ellenfélnek, a Kazincbarcika szépítését viszont Botka egy önfeláldozó mentéssel akadályozta meg. A hirtelen ijedtség a kedvenceim játékára a későbbiekben valamelyest rányomta a bélyegét, hiszen védekezésünk sokáig bizonytalan maradt, a borsodiak azonban ennek dacára is csak apróbb helyzetekig jutottak el. Ráadásul a Fradi a mérkőzés ezen szakaszában a támadásokban sem brillírozott, a vendégek térfelén a mieink az utolsó negyedóráig Zachariassen Keller Józsefet idéző fejrúgásán kívül nagyon érdemlegeset nem produkáltak (a borsodiak védője viszont szerencsésebben megúszta az esetet Romanek Jánosnál). Talán az egyre rendhagyóbbá váló felállásunk is okozhatta ezt a zavart - akadt olyan periódus, amikor hét (!) hazai futballistánk is pályán volt, melyre a Tábor Magyarország hangos éltetésével reagált. Persze mielőtt Csányi Sándor (vagy esetleg Orbán Viktor lehetett az ötletgazda?) elismerően csettinthetett volna a foteljában, hogy mennyire tetszik a drukkereinknek a hazai játékosokat előtérbe helyező, de nem minden riválisunk részéről betartott szabály (mellyel egyébként azért nem értek egyet, mert nemcsak a klubszinten egyedüliként eredményeket felmutató kedvenc csapatom, hanem az egész NB I erejének csökkenésével fog járni, ezáltal például hosszabb távon nehezebbé válhat majd a saját bajnokságunkból történő merítés a magyar válogatottban...), azért gyorsan a szánkra vettük az MLSZ vélt vagy valós szexuális irányultságát is. :) A hajrában aztán a pályán a csereként beszálló Lenny Joseph fokozta a tempót, aki előbb kiharcolt egy tizenegyest, melyet Gruber Zsombor teljesítményének megkoronázásaként gólra váltott, majd a hosszabbítás perceiben kihagyott egy ordító ziccert is. Ezúttal viszont színesbőrű csatárunk könnyelműsége is bőven belefért, mert a három pont megszerzése még úgy sem forgott veszélyben, hogy a kedvenceim produkciója sajnos bőven távol maradt a tökéletestől...

Tehát a mieinktől szinte azonnal szükség lesz némi formajavulásra, elvégre vélhetően csak a sárga-kékeknél erősebb ellenfelek várnak a Fradira a közeljövőben, az augusztusi mérlegünk pedig talán az egész idényünket döntő mértékben meghatározza majd. Nem véletlenül szólt a "Mindent bele!"-rigmus a lelátóról a futballistáink köszöntésekor, hiszen egyelőre a legszebb reményeink megvalósulására is mutatkozik esély - még ha szerintem nem is a jelenlegi csapatunk az utóbbi idők legerősebbike kedvenc klubomnál...