Gigászok csatája
Az első bejegyzésem születése egy kedves barátomnak köszönhető, aki rajong a megyei fociért. Így jutottunk el a Pest megyei negyedosztály keleti csoportjában rendezett Mende-Kerepes meccsre. A két csapat az összecsapás előtt hét forduló után győzelem nélkül, egy-egy ponttal állt, így minden adott volt egy parázs mérkőzéshez.
A mendei futballpálya a helyi általános iskola mögött, pesti szemmel szép környezetben helyezkedik el. Hiába a legalacsonyabb osztály, a belépőjegyért 300 forintot így is le kell szurkolni. A hely érdekessége a vizesárok, ami az oldalvonaltól néhány méterre húzódik, így a játékosoknak az elemekkel is meg kell harcolniuk egy bedobás elvégzése érdekében is. A kispadok mögött domboldal található, ahol egy betonozott emelvény is felfedezhető, amiről arra gondoltam, hogy érmek átadására is szolgálhat... Ha már a Mende csapata - alapításának időpontjából kifolyólag - hosszú múltra tekinthet vissza.
Az idei szezonban persze ez a veszély nem fenyegeti a hazaiakat, ennek ellenére a kezdő sípszót követően alaposan bekezdtek a csapatok, a támadó hadrendeknek pedig gyors gólváltás lett az eredménye. A mendeiek több helyzetet dolgoztak ki, azonban ekkor még rengeteget elpuskáztak közülük, igaz, emiatt egygólos előnnyel mehettek pihenőre. A hazai játékosokat a kimaradt lehetőségek igencsak frusztrálták, ahogy a kerepesiek két, ezen a szinten kiemelkedő (a Japán becenévre hallgató, valamint a 17-es mezszámú) játékosának jó teljesítménye is. Valahol ez is az oka lehet, hogy a mendeiek csak egy cserejátékost tudtak nevezni az összecsapásra (a kerepesieknél nem volt ilyen merítési lehetőség, de mégis ők utaztak idegenbe...), mert valljuk be, nem a csapategység diadalának számít, amikor a hazaiak egymással vitatkoznak a pályán az elpuskázott ziccerek, vagy egy-két védelmi baki miatt.
A második félidőben a kerepesiek védekezőbbre fogták, kissé vissza is esett emiatt a színvonal, ennek ellenére mégis sikerült egyenlíteniük, amihez hozzájárult, hogy ezen játékrész első húsz percében a mendeiek igencsak szürkén futballoztak. Jöttek is a taktikai utasítások és más beszólások a körülbelül 20-25 fős hazai közönségtől, különösen a mendeiek Böde Danira hajazó játékosa kapta a szakmai tanácsokat az oldalvonalon kívülről, mert valami miatt szélső középpályásként küldték pályára, noha a tempója azért nem a nyári atlétika EB-t idézte. A félidő második felében aztán némileg váratlanul újra megszerezték a mendeiek a vezetést, amit hamarosan meg is dupláztak, ezzel el is döntve a meccs sorsát. A Kerepes innentől hitehagyottan játszott, kulcsjátékosuk szájából az is elhangzott, hogy lesétál a pályáról és hazamegy, de gondolom hamar meggyőzte az, hogy ezzel emberhátrányba kerültek volna a vendégek. Az i-re a pontot a hazai Böde Dani tette fel egy szépségdíjas, átemelős találattal, 6-3-ra nyertek ezzel a mendeiek.
Ami külön tetszett a mérkőzésben, hogy ebben a párosításban hatványozottan kijött az az őszinteség, ami az amatőr focira oly jellemző. A pályán és a közönség soraiban egyaránt.
